Régi bútorok nyomában
Ez a cikk „14 régi bútor, amelyet ma is ismerünk (más néven)” című írásunk folytatása. Tovább kutatjuk azokat a hagyományos bútorokat, amelyek valaha természetes részei voltak a magyar otthonoknak, és amelyek sokszor új néven, új formában, de ma is velünk élnek. Nézzük, milyen bútornevek bukkannak még fel, amelyek jelentőségteljesek voltak a régi időkben!
Lócza – a többfunkciós paraszti pad
A lócza a régi időkben nem csupán ülőalkalmatosság volt, hanem társasági tér, a konyhák és tornácok elengedhetetlen kelléke. Fából készült, lehetett háttámlás vagy anélküli, sokszor faragással díszített. Mai formájában előszobai padként vagy rusztikus ülőbútorként jelenik meg, a vidéki hangulatot idézve meg modern otthonainkban.
Diván – pihenésre tervezve
A diván egy alacsony, támlátlan fekvőbútor volt, amely elsősorban délutáni pihenésre szolgált. A 19. századi polgári lakásokban elengedhetetlen elem volt. Ma „daybed” vagy kanapéágy néven tér vissza a modern enteriőrökbe – gyakran díszpárnákkal és légies megjelenéssel.
Recamiere – az elegáns fekvőalkalmatosság
A recamiere egyoldalt támasztékos, elegáns fekvőbútor, amelyet főként hölgyek használtak olvasásra vagy pihenésre. A mai chaise longue a modern megfelelője: gyakran nappalik és hálószobák dísze, letisztult vonalvezetéssel és kárpitozással.
Fotelágy – a multifunkciós bútor elődje
A fotelágy a klasszikus kinyitható kanapék elődjének tekinthető. Funkcionalitása időtálló: nappal ülőbútor, éjjel vendégágy. Manapság már kompaktabb és modernizált változatokkal találkozunk, de a cél ugyanaz: helytakarékos, praktikus megoldás kis lakásokban.
Sámli – a kis mindenes
A sámli alacsony, három- vagy négylábú kis ülőke, amit elsősorban konyhákban, műhelyekben vagy gyerekbútorokként használtak. Modern megfelelője gyakran lábtartóként vagy fellépőként jelenik meg – sokszor stílusos dizájnelemekkel.
Támlásszék – amikor a háttámla kiváltság volt
A támlásszék elnevezés egykor azért volt szükséges, mert sokszor padokon vagy támla nélküli ülőkön ültek. A név mára kikopott, hiszen a szék fogalma szinte mindig háttámlát feltételez. A klasszikus fa támlásszékek azonban még mindig népszerűek vintage stílusban.
Ágyvégszekrény – rejtett tároló a lábnál
A kis szekrény vagy láda az ágy végében ma is ismert funkció: ágyneműtartó, cipőtartó vagy szezonális ruhák helye. Régen ágyvégszekrényként emlegették, ma tárolós padként vagy ágyládaként él tovább, kárpitozott vagy fából készült változatban.
Subapad – ülőke és tároló egyben
A subapad kiváló példa a többfunkciós bútorokra. Az ülőfelület alatt cipők, kisebb háztartási tárgyak vagy használati eszközök kaptak helyet. A mai előszobai ülőkével kombinált cipőtartók egyértelmű leszármazottjai ennek a praktikus darabnak.
Komódasztal – az írás és a tárolás találkozása
A komódasztal a klasszikus komód és íróasztal funkcióját egyesítette. Kisebb otthonokban vagy női szobákban volt gyakori, ahol levelezésre, írásra vagy varrásra használták. Ma hasonló bútordarabokat találunk tárolós konzolasztal néven.
Zsámoly – sokkal több mint lábtartó
A zsámoly gyakran egyszerű, kárpitozatlan ülőalkalmatosság volt, amelyet rövid ülésre vagy lábtartásra használtak. Ma már divatos formában, színes huzattal és mintás kárpittal, puffként vagy modern zsámolyként tér vissza.
Bodorfa – a díszített faliszekrény
A bodorfa egy faragott, festett faliszekrény volt, amely díszítette a parasztházak falait. Általában evőeszközöket, bögréket vagy imakönyvet tároltak benne. Ma hasonló hatást keltenek a nyitott fali polcok vagy vintage faliszekrények.
Szekondér – a sokoldalú tároló
A szekondér többrészes, gyakran fiókos vagy polcos szekrény volt, jellemzően a konyhákban kapott helyet. Funkcióját tekintve a mai étkezői tárolószekrények vagy kredencek viszik tovább ezt a hagyományt.
Pácoltás – nyitott, elegáns tárolás
A pácoltás kifejezés mára szinte teljesen eltűnt, de egykor a polgári lakások szerves része volt. Üveges vagy nyitott polcos szekrény volt, dísztárgyak, könyvek elhelyezésére. Modern megfelelője a vitrin vagy könyvespolc.
Kredenc – a retró tálalószekrény
A kredenc ikonikus bútordarab, alsó zárt és felső nyitott vagy üveges résszel. A konyha vagy étkező dísze volt, ahol edényeket, tányérokat, díszeket tároltak. Ma is kedvelt, különösen a retró vagy vidéki stílus kedvelői körében.
Hintaszék – örök klasszikus
A hintaszék szinte minden régi házban megtalálható volt – főleg nagymamák kedvenceként él az emlékezetben. A megnyugtató ringás élménye ma is keresett, modern formában, ergonomikus kialakítással vagy gyerekszoba-bútorként.
Telefonállvány – kényelem és praktikum
A telefonállvány a 19. század végén, a vezetékes telefonok elterjedésével jelent meg, amikor a készülékek még nagyméretűek és helyhez kötöttek voltak. Ezeket a bútorokat jellemzően az előszobában vagy a nappali egy sarkában helyezték el, ahol a telefon mellett jegyzettömb, telefonkönyv és toll is helyet kapott. A klasszikus telefonállvány gyakran kis fiókkal, polccal vagy ülőkével is rendelkezett a kényelmesebb használat érdekében.
Hagyomány és stílus – mai otthonokban is
Reméljük, hogy e cikk segítségével még jobban megismerte azokat a klasszikus magyar bútorokat, amelyek formát öltenek a modern lakberendezés világában is. Ezek a tárgyak nem csupán használati eszközök, hanem kultúránk részei is.
Ha Ön is kedveli azokat a bútorokat, amelyek történelemmel és karakterrel bírnak, nézzen körül kínálatunkban! A modern formavilágot és az olasz bútorstílus időtálló eleganciáját ötvöző darabjaink között biztosan megtalálja azt, ami otthonát még különlegesebbé teszi.
Fedezze fel bútorainkat, és vigyen haza egy csipetnyi bútorba zárt történelmet!
